Érkezés

Egy magas épület előtt állsz meg. Hat szintes, jellegtelen irodaháznak tűnik, amelybe egy, az épület méreteihez képest egészen aprócska ajtó vezet be. A táblán egyetlen szót látsz: TOBORZÁS.

Eljöttél idáig, hátadon a csomaggal, amelyben a legszükségesebb holmijaid vannak: váltóruha néhány napra, az utazásból megmaradt szendvics, egy negyed üveg víz, egy rongyosra olvasott könyv, a háború kezdete óta működésképtelen mobiltelefonod, és néhány napra elegendő pénz. Veszel egy mély levegőt. Most már nem fordulhatsz vissza, nem is akarnál igazán. Az utca kihalt, ha mégis feltűnik valaki, akkor szörnyen siet, és csak egy rövid pillantás erejéig néz rád, míg megbizonyosodik róla, hogy nem fogsz rátámadni, majd elrohan. Lenyomod a kilincset abban a reményben, hogy odabent barátságosabb körülmények fogadnak majd.

Amint belépsz, a toborzóiroda szinte üres. Két szék áll a várakozók szolgálatára, de senki nincs idebent. Fehérre meszelt falak ásítanak rád, ablaka nincs a helyiségnek, csak egy másik ajtót látsz, szemközt. Egyetlen fiatal férfi ül a pult mögött, egyenruhában, a vállán két ezüstös színű csillaggal. Fásultan emeli fel a fejét, valószínűleg épp csinált volna valamit, ha meg nem zavarod. Ennél fogva nem biztos, hogy készséges lesz veled.
Egyetlen egyszer sem mosolyodik el, nem bátorít. Eléd terít egy nyomtatványt, amelyen első látásra el sem tudsz igazodni. Ha megkéred, azért elmagyarázza, hogy mi mit jelent.

Míg kitöltöd a lapot, eltelik legalább egy óra, mégsem jelenik meg senki mögötted, nincs más önkéntes, aki jönni szeretne. A férfi sem szól hozzád, hagyja, hogy utoljára végiggondold a dolgokat. Végül úgy veszi el tőled a kitöltött nyomtatványt, mintha arra várt volna, hogy meggondolod magad, és mégsem akarsz jelentkezni. Szigorú szemekkel átnézi, elkéri az igazolványaidat, és leellenőriz néhány adatot. Végül tájékoztat arról, hogy mikor indul a legközelebbi kiképzési program, majd áttessékel egy ajtón: de nem azon, amelyen bejöttél.
Egy tágas udvarra jutsz: a Civil állomáshely barátságtalan területére. Itt sincs nagy nyüzsgés, csak elvétve kószál néhány színes, civil ruhás férfi és nő, nagyrészt veled egy korúak. Van, aki rád mosolyog, mások keresztülnéznek rajtad. Nincs más dolgod, mint elindulni előre, és megvárni, amíg egy pénteken téged is szólítanak majd.