6. fejezet - A front katonái

A fronton természetesen a katonák nem végeznek tökéletesen egyforma munkát, és némely, kiképzésen végzett katona nem is a frontra kerül. Lássuk hát, hogy milyen feladatokat végezhetnek el maguk, amint végre elérik azt az áhított időpontot, amikor levizsgáznak.

A régi katonák, mindazok, akik már leszolgáltak minimum tizenöt évet a háború előtt, egészen kényelmes beosztásoknak örvendhetnek. Ők látják el a sofőri feladatokat, a vigyázzák a hadi- és élelmezési ellátmányok szállításait, gondoskodnak róla, hogy a raktárak töltve legyenek. A konkrét, fizikai feladatokat a civilek, avagy helyreállítók végzik, akik soha nem kapnak fegyvert a kezükbe, de minden esetben katonai irányítás alatt. A háború előtt szerzett tudásuknak köszönhetően szolgálhatnak térképészként, rádiósként, megfigyelőként, vagy, ha épp alkalmasak rá, hát kiképzőként is. Homokszínű egyenruhát viselnek.

A jelenlegi kiképzések végzőseinél már más esetek merülhetnek fel.

Az első változat nem más, mint hogy a végzés után nem tanulnak tovább, nem kapnak szakképesítést. Ekkor jellemzően az lesz a dolguk, hogy megvédjék a határainkat. Nem keverednek harcba, hacsak nem támadják meg magukat. Nem küldik magukat előre megtervezett bevetésekre. Állomáshelyük egy-egy ostromlott városban lesz, ahol tisztként száz katonáért felelnek majd, akik a maguk parancsaira figyelnek. Természetesen jó eséllyel harcolniuk is kell, hiszen az ostromok nagyon gyakoriak, úgyhogy az effajta pozícióban állandóan készen kell állniuk rá, hogy harcoljanak, és ha riadó van, azonnal indulniuk kell a csatába. Az ő egyenruhájuk is homokszínű, mint szárazföldi egység.

Azonban előfordulhat, hogy úgy döntenek, egy kicsit megpróbálkoznak a szakképesítéssel.

Az első, és legnépszerűbb lehetőség az ejtőernyős képzés. Ez egyetlen hét alatt lezajlik, és azok, akik megszerzik a bizonyítványt, immáron nem csak a védelmet láthatják el, de a támadásokért is felelősek. Ha szárazföldön nehezen is, de a levegőben valamivel könnyebben léphetjük át a frontot, és támadhatunk mögötte. Túszok kiszabadítását, szabotázsakciókat hajtanak végre - bár állomáshelyükön a védelmi harcokból is kiveszik a részüket. Ha ejtőernyőzni tudnak, tisztként ötven fős csoport élére állhatnak. A végrehajtott bevetések azonban még veszélyesebb, mint a védelmi harcok, hiszen általában kijutni nehezebb a csata után, mint bemenni. A felvétel épp ezért a tiszti vagy a Jupiter program vizsgája. A kiképzés után sötétzöld, terepszínű egyenruhát viselnek.

A második eshetőség a pilótaképzés. Ezt már elláthatják a kiképzéseken részt vett katonák is, de jellemzően előképzésként kezelendő. Két hét gyorstalpalóval megtanulhatnak helikoptert és repülőgépet vezetni. Nem fognak manőverezni a felhők között, de biztonsággal tudják majd kezelni ezeket a gépeket.

A vadászpilóta-képzésnek ugyanis az a feltétele, hogy mindazok, akik jelentkeznek a programra, tudjanak mozogni a levegőben valamilyen szinten. A vadászpilótáknak négy hét áll rendelkezésükre, hogy minden manővert megtanuljanak. És miután ezen túl vannak, állandó járőrözés, és nem ritkán légi csatákban való részvétel következik. Szerencsére van elég vadászgépünk, és folyamatosan érkezik az utánpótlás, úgyhogy nem kell afelől aggódniuk, hogy esetleg jármű nélkül maradnak. Ezen katonák egyenruhája sötétkék.

A következő lehetőség a nehéztüzérség. Ekkor két hetes kiképzés áll a rendelkezésükre, ahol megismerkednek a robbanószerekkel, a rakétákkal, sőt mi több, a tankokkal is: megtanulják azokat vezetni, és használni a fegyverzetüket. És ekkor felölthetik a terepmintás, ámde homokszín egyenruhát. A nehéztüzérséget a háborúban arra használjuk, hogy a gyalogosainkat fedezzük vele, szinte soha nem a tankok döntik el a csatát.

A légi, vagy szárazföldi irányítás tisztjévé válni, és a front elől elbújni egy irodába szintén lehetőség a maguk számára, de csak akkor, ha néhány bevetést már túléltek, és bebizonyítják, hogy értenek is hozzá.

A tengerészeti képzés sajnos már le is állt, alig indult be, hiszen tengeren nem vívunk háborút.

Az utolsó, és egyben legizgalmasabb lehetőség viszont az akciócsapat-képzés. Erre akkor van lehetőségük, ha éppen magukat, mint végzett tiszteket választják egy kiváló eredménnyel vizsgázott, Jupiter programon végzett, ötven fős csapat élére. A kiképzési idejük négy hét. Egyelőre gyerekcipőben jár, de annyit már tudunk, hogy nagyon hatékonyak. Az akciócsapatok kiképzése magába foglalja az ejtőernyős és a búvárkiképzést is, mellesleg naponta minimum két szimulációt is teljesítenek. A kapitányok nem feltétlenül a szabályok elkötelezett hívei, és az az egy bizonyos, hogy ők a háború elit katonái. A fronton innen és túl is végeznek el bevetéseket, ha épp ott van szükség segítségre, ahová más nem érne oda néhány percen belül. Huszonnégy órás szolgálatban vannak, és nagyon ritkán pihennek. Ha véletlenül összetalálkoznak velük, akkor biztos, hogy érdekes élmény lesz látniuk őket. Az egyenruhájuk fekete, így könnyű megismerni őket. Természetesen, ha magukat is az a szerencse éri, hogy csapatképzésre kerüljenek, már a kiképzés első napjaiban átkozni fogják azt, aki kiválasztotta magukat erre a feladatra.