Kantin

A harapóssága kissé meglepett, de nem vettem a szívemre. Én sem vagyok folyamatosan a ház kis napsugara, tőle miért várnám el ugyanezt?
- Igen, a csapatképzés - bólintottam. Erről, gyanítom, szintén nem sokat hallhattak a civilek, ezt még nálunk is csak suttogva emlegették. De azért emlegették. - Szép is lenne eljutni odáig! De egyelőre az Oriont éljük túl, majd utána megtanulhatsz ejtőernyőzni. Jó buli - kacsintottam rá. Biztos voltam benne, hogy nekem már nem igazán lenne mit tanulnom, hiszen ugrottam már egy párat az életemben. Persze, van még néhány típusú ejtőernyő, és vannak még manőverek, amelyeket nem tudok pontosan végrehajtani...

Láttam rajta, hogy megleptem, nos... ez van. Tényleg nem tudok ellene tenni.
- Elhiszem - mosolyogtam vissza rá, majd a tányéromra pillantottam Ebből több nem fog elfogyni, így akár nyugodtan mehetek is. Kissé hangosabban a kelleténél hátra löktem a széket, majd megfogtam az ebédem maradékát.
- Azt hiszem megyek, körbe nézek a városban, hogy kapható még valahol valami ehető is, vagy tényleg kénytelen leszek megszokni ezt az izét... - vágtam egy fintort az ebédnek, még mindig nehezen hittem el, hogy volt bátorságom megkóstolni ezt micsodát.
- Szia! - köszöntem el, mert még is csak jól nevelt kislány vagyok és meg sem álltam a városig.

//Köszöntem //

- A kiképzésen úgysem lesz kimenő, úgyhogy használd ki, amíg lehet! - szóltam még utána, majd felkuncogtam, és én is elköszöntem. Jó kislány módjára visszavittem a tálcámat, sőt, az övét is elvittem a mosogató pultig. Azért, hogy otthagyta, már csúnyán kikapna a kiképzésen, de még egy átlagos bázison is. Én azonban nem tettem szóvá.
Nekem nem volt túl sok kedvem a várost járni, egyébként is meg kellett ismernem a környéket, hiszen péntekig itt leszek. De még gyönyörű idő volt, úgyhogy inkább kimentem az udvarra.

//Én is köszöntem!//

Undorodva toltam el magamtól a tányért. A krumplifőzelékre hasonlító izét megettem, a szenes cuccot, amit én sült húsnak tudtam volna beazonosítani.. inkább nem kezdtem vele. Ennél jobb kaját az árvaházban is kaptunk... Ez már erőteljesen súrolja az ehetetlen kategóriát.
- Fúúúj - nyögtem fel hangosan, mikor véletlenül megböktem a villával a húst... Azt hiszem rosszul leszek...

Mivel kicsit elveszettnek éreztem magam, hiszen egyedül kóvályogtam egyelőre, jó ötletnek tűnt a kantin, hátha sikerül valakivel összehaverkodni.
Nem nagyon voltam éhes, de egy szendvicset és egy ásványvizet azért vettem magamnak, majd kinéztem egy üres helyet egy láthatóan kedvetlenné váló lány mellett, akit nem nagyon dobott fel az itteni koszt.
- Megkínálhatlak? - huppantam le mellé és nyújtottam oda a fél szendvicsemet. - Látom kicsit éhes maradtál. - böktem a fekete valamire a tányérján.

Felpillantottam a megmentőmre. Barna herceg szendviccsel.
- Életet mentesz - mosolyogtam rá és elvettem a fél szendvicset. - Meg kéne szokni ezt a... - kerestem a megfelelő szót. - ezt... a izét, mivel nem hiszem, hogy a kiképzésen jobbat kapnánk - csóváltam meg a fejemet. - Melyik program indulására vársz? - csacsogtam, miközben a szendvicsen nyammogtam.

Miközben egy hálás mosolyt villantott rám, jól megnéztem a lányt, ha már őt pécéztem ki magamnak és meg kell vallanom nagyon megragadtak azok a valószínűtlenül kék szemei, melyek teljes ellentétesek voltak fekete hajával. Szavai gyorsan visszarángattak a merengésből.
- Igazán szívesen. - vigyorogtam vissza. - Hát én még nem kóstoltam, de ránézésre sem valami szimpi. - bólintottam. - Talán ezeken a szendvicseken is el lehet élni. - néztem sóhajtva a kezemben lévő adagra, de persze aztán elnevettem magam. - Ahogy hallottam a kiképzés hírét, szerintem ez lesz a legkevesebb gondunk. Egyébként az Orionra. És te?

A figyelmemet inkább a szendvicsnek szenteltem, mely viszonylag hamar elfogyott, és sajnos nem lett belőle újabb adag. Na mindegy, reménykedek benne hogy holnap valami ehetőbb lesz, vagy a húst nem égetik szénné és akad ehető rész.
- Fohászkodjunk, hogy a szakácsok holnap tudjanak főzni... ennél még én is jobban főzök - kuncogtam. Hát nálam maximum nyers marad a hús... - Na igen, de azért enni ott is kell - jegyeztem meg. Még egyszer elmosolyodtam. - Én is. Várom már a csütörtököt, unalmas ez a hely, nem lehet mit csinálni.

Én is befejeztem a szendvics maradékát, majd a lány felé mutattam a vizes palackot.
- Kérsz?
Ha kér, akkor átadom neki az első kortyok jogát, közben, én is megpiszkálom a tányérján meredező széndarabot.
- Lehet, hogy ez is a kiképzés része már. Ha nem bírja a gyomrod, vagy a fogad, akkor már jobb, ha most feladjuk? - komolytalankodtam el a dolgot, de reméltem, hogy a fohásza azért meghallgatásra kerül, mert én sem szerettem volna napokig éhen maradni. - Egyébként Peter vagyok, Peter Zimmermann. - nyújtottam felé a kezem. - Én is alig várom, hogy elkezdődjön, már jó lenne megtudni konkrétan mi vár ránk.

Megráztam a fejemet és a pohár felé intettem a fejemmel, ami még tele volt. A krumplifőzelék nem igényelt túl sok vizet.
- Köszönöm nem, az még itt is iható - mosolyogtam, meg elnevettem magam. - A menüt látva lehet hogy van benne valami - vigyorogtam.
- Loretta Pataki - mutatkoztam be én is, miközben megfogtam a kezét. - Addig ötlet, hogy mit lehetne itt kezdeni? Még csak kedd van... - csóváltam meg a fejemet.

- Hát én már körbe jártam egy párszor a helyet, és megvallom őszintén annak megörültem, hogy találtam egy Könyvtárat, bár még bent nem néztem körül. Aztán még láttam egy kondi termet, de ott eléggé sokan voltak, így nem vonzott különösebben a sok erőfitogtató. - húztam el a szám. - Én inkább futni szeretek. - tettem hozzá. - És ezzel azt hiszem tényleg ki is merítettem a választékot a hálókon és ezen a helyen kívül. - adtam a lánynak igazat, hogy ezzel sok unalmat elűzni nem lehet. - Én szeretek olvasni, így talán elleszek, de hát azért jobban telik az idő társaságban az igaz. Talán kártyával vagy valami társas játékkal, vagy sör-virsli versennyel lehet még fokozni a dolgot. - ejtettem meg felé egy vigyort.

- Értem. Én még csak tegnap jöttem, amit volt időm felfedezni az a háló, és a kantin - vontam meg a vállamat. Nem igazán veszett el bennem a felfedező. - De úgy tudom, itt még szabad a kijárás van a városba... Bár szerintem ott sincs sok látni való.
Nagyon kevés a lehetőségek tárháza, bár az is lehet, hogy kreatívabbnak kéne lenni. Csak kérdés mire fel és hogyan.
- Talán. Szerinted tartanak itt társasjátékot? - kuncogtam. Ebben erősen kételkedtem, de sosem lehet tudni.

- Én is csak tegnap érkeztem, de hát mint mondtad, túl nagy választék nincs tennivalóból, így már csak unalmamban is járkáltam. - vonom meg a vállam. - Lehet, hogy ki kéne próbálni, hogy mi van a városban, de én sem tudom biztosan, hogy van e kijárásunk és nem szívesen kockáztatnék. - szólal meg a fegyelmezettebb énem, hiszen kilógni biztos nem fogok. - Azt hiszem attól a marcona fickótól ott a pult mögött ezt nem most fogom megkérdezni. - nevettem el én is magam. - Bár lehet, hogy unalmas perceit valami aranyos társas játékkal üti el. Esetleg darts verseny jöhetne még szóba, de itt talán ennek a késdobálós változatát űzik, mert táblát nem látok sehol. - ötletelek tovább, hátha kitalálunk valamit.

Mosolyogtam, mert valahogy más nem tenni való nem jutott az eszembe, bár az agyam már kattogott valami elfoglaltság után.
- Hmm... Akkor a város nézést halasszuk későbbre - javasoltam. Lelki szemeimmel már láttam, hogy az ajtó lesz a céltábla, csak előtte ki kell írni, hogy ez most életveszélyes terület.
- Nos... - kezdtem tétován. - Ha van nálad egy lap, ráírhatjuk, hogy veszélyes terület és később keressen mindenki vacsorát. Kell egy piros filc, köröket kell rajzolni az ajtóra, kés és villa, ami hegyes megteszi nyílnak - adtam elő az elképzelésemet az ötletére, hogyan lehetne megvalósítani.

Kicsit később már meghökkenten néztem rá, mikor elgondolkozva, látszólag teljesen komolyan elkezdett azon agyalni, hogyan is valósíthatnánk meg a darts-ot kissé összetákolt módon, "szegény ember vízzel fő" alapon.
- Szerinted a kantinos mit szólna az ötletünkhöz? - intettem a fickó felé. - Mert a többiek, akik itt vannak, biztos örülnének neki, de ő lehet, hogy rohanna panaszra, aztán jól megszívjuk mg a programm elején. - mentem bele és játszottam az ördög ügyvédjét egy kis ideig. - De legalább könnyítésből javasolnám, hogy inkább az ajtóval szembeni falra tűzzük a céltáblát, így talán elfogadhatóbb lesz. Aztán mindenki azzal dob, amivel akar. Nálam pl. van egy kis bicska. - vigyorogtam, persze eszemben sem volt, hogy tényleg megtenné, de hát tulajdonképpen minden lehetséges, hiszen nem is ismerem nagyon.

Talán nem kellett volna annyira komolyan vennem, de tényleg jó ötletnek indult, ha terv marad akkor is lekötjük vele magunkat egy ideig.
- Nem, de nem terveztem, hogy a véleményét kérdezem - vigyorogtam gonoszan. - De ha ennyire sok a fenntartásod, akkor kérjünk tőle pár vágódeszkát... szerintem nem fog hiányozni senkinek. Vagy szedjük ki az ajtót a helyéről - vontam meg a vállam. - Mert nem igazán tudom, mit lehetne itt táblának használni, hacsak nem rejtegetsz valami olyasmit az egyik zsebedben - mosolyogtam kutakodóan végig néztem rajta.

Kezdtem úgy érezni, hogy Loretta teljesen komolyan gondolja, amit mond és tényleg meg akarja csinálni ezt a dobálós dolgot, amire halvány izgalom kezdett végig borzongani rajtam, hiszen ez annyira más volt, mint amit eddig életemben tapasztaltam. Talán egy kicsit félre kell tennem a jól beszabályozott kis életemet, hogy itt beilleszkedjek a sorban, és nem valami naiv könyvmolynak mutatkozni.
- Te tényleg meg akarod csinálni, igaz? - néztem rá csillogó szemekkel, és önkéntelenül keresni kezdtem valamit amit céltáblának használhatunk. - Mi lenne, ha az egyik kisebb asztalt fordítanánk meg és az lenne a tábla? Talán ezt nem dúlná fel annyira a pultos lelkivilágát. - vigyorogtam most már lelkesen.

- Igen, szándékomban áll - feleltem neki. Na, ahogy elnézem kezdett ráragadni a lelkesedés a dolgok iránt. Szóval kimondottan jó irányba halad a dolog. - Te nem akarod? Tőled származik az eredeti terv - jegyeztem meg azért.
- Fordíthatjuk azt is, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy célszerű lenne kiírni az ajtóra, hogy most éppen étkezésen kívüli elfoglaltság van, kerüljék a helyet, hacsak nem akarnak beszállni a játékba - vigyorogtam, miközben összepakoltam a vacsorám maradékát és elvittem, hogy leadjam, bár a kést azért az asztalon hagytam. - Nos...? - pillantottam rá várakozóan.

Nagyon úgy nézett ki, hogy az elsőnek csak hülyeségként felvetett ötlet célirányosan halad a megvalósítás felé, és sikerült kifognom hogy lelkes követőre találtam. Kicsit kételkedni is kezdtem, hogy ez jó fényt vet-e rám, ránk a későbbiekben, de hát már elkapott a hevület és ahogy a mondás tartja"egyszer élünk"!
- Áááá! Azért nem venném a lelkemre, ha valakinek a fejébe állítanánk egy kést vagy villát. - ráztam meg a fejem. - Az ajtót ugyan használhatjuk, de akkor akasszuk le és rakjunk rá egy vagy két szalvétát, az lesz a cél, hogy minél jobban közelítsünk a közepe felé. - javasoltam, majd felálltam tettre készen. - Jössz, bár lehet, hogy rövid úton kivágnak minket. - vigyorogtam tovább.

- Repülök - vigyorogtam rá. Nagyon jó bulinak ígérkezik, aztán lehet, hogy mire eljön a csütörtök az ajtóból tűzifa lesz... Megesik az ilyen. Több elfoglaltságot tehetnének ide nekünk, akkor nem lennénk ennyire kreatívak.
Az ajtó kiszedésének nemes műveletét Peter-re bíztam, bár magamhoz képest eléggé segítőész voltam: szereztem két szalvétát, na és muníciót A konyhások nagy része már haza ment, s a pultost leszámítva egy-két öregebb nénike korzózott, szóval, nem hiszem, hogy sok vizet zavarnának.
Az ajtót, a szemközti falnak támasztottuk, majd megszemlélve a művünket elégedetten elmosolyodtam.
- Kezdesz, vagy kezdjek? - kuncogtam.

Ilyen lelkes követőm sem volt még, így aztán már nem visszakozhattam, elvégre az én ötletemből virágzott ki e remek terv, így aztán, ahogy Loretta is felpattant, hogy beszerző körútra induljon, már én is munkához láttam.
A pultost hamar leszereltük, mivel többen voltunk, mert pár hasonlóan unatkozó és eddig a pultot támasztó fickó is csatlakozott a remeknek ígérkező mókához. Így az ajtó a falhoz került, rá a lány által beszerzett szalvéta és már készen is állt a kreatívan kialakított darts tábla.
- Kezdj csak, hölgyeké az elsőbbség! - intettem nagylelkűen.
Persze ekkor már elég sokan nyüzsögtek mellettünk, akik nem akartak kimaradni a buliból.
- Na fiúk! Milyen klassz dolgot találtunk ki, nem?

Elnevettem magam, azért ahogy elnézem hamar sikert arattunk.
- Oké - vigyorogtam, majd megfogtam az egyik kést és igyekeztem úgy eldobni, hogy lehetőleg bele álljon az ajtóba. Kíváncsi vagyok, hogy mekkora sikere lesz ennek a továbbiakban.

Loretta Pataki carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (Ügyesség.) :

Loretta Pataki carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (Erő.) :

Megvártam, míg Loretta elhajítja a konyhai kést, aminek persze a kiegyensúlyozása hagyott némi kívánni valót maga után és mivel nem járt sok sikerrel, most én bizakodva álltam a táblával szembe. Én a saját bicskámat használtam, az jobban kézre illett.
- A vesztes fizet egy italt és vállalja a kis buli következményeit. Áll az alku? - nézte a lányra, majd dobtam.

Peter Zimmermann carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (Ügyesség.) :

Peter Zimmermann carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (Erő.) :

Mondanom sem kell, hogy a nagy igyekezetem nem vezetett semmire. A dobásban kábé annyi erő volt, mint egy tollpihében, s a pontosságomon sem ártana, ha javítanék.
- Oké - vigyorogtam, majd némileg irigykedve néztem a dobását. - Szép volt - tettem hozzá hangosan.
Na mindegy, nem azért küszködtünk ennek a megcsinálásával, hogy egy dobás után feladjam, szóval fogtam a következő kést, vagy valami hegyes cuccot és próbálkoztam.

Loretta Pataki carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (Ügyesség.) :

Loretta Pataki carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (Erő.) :