Tiszti épület

Nos, itt vagyok... most már senki nem vághat ki a programról. Azért rámeresztettem a szememet én is a rágós lányra. Így legalább nem én leszek a legkirívóbb eset...
Nem hoztam magammal csomagot, úgyhogy gond nélkül felszálltam a buszra, és találtam is magamnak egy helyet egy szimpatikus srác mellett. Legalább gyakorolhatom a magyar nyelvet odafelé úton, nem igaz?

Felkuncogtam a kis közjátékon, de sejtéseim szerint jobb, ha nem adom jelét annak, hogy tetszett, hogy a lányban van kurázsi. A végén még mehetek a kis szobámba vissza, azt pedig nem akarom. Az utasításnak eleget téve a táskámat ott hagytam, ahol volt és felszálltam a buszra.

Szokás szerint utolsóként érkeztünk Szegedre. Az ötven fős buszon már csak hat hely volt, ami azért ideális, mert épp ennyi újoncot vártunk innen.
A tiszti épületbe a hátsó bejáraton jutottam be, és minden teketória nélkül a recepcióshoz léptem. Miután megkaptam a listát, bekpacsoltam a mikrofont, és felolvastam.
- Ronald Almassy, Nora Rosetta Gold, Meredith Jankovics, Ryan Wolf, Kathleen Theodosia Edelhart és Zora Ming Zentay azonnali hatállyal jelenjenek meg a tiszti épületben! Három perc áll rendelkezésükre!

Hát már megint kezdődik. Tudtam, hogy nem úszom meg a Jupiter programot, de eddig annyira kis kellemes életem volt errefelé... Na mindegy, eddig tartott a szabadság.
Kifogástalan egyenruhában mentem át a tiszti épületbe. Én már ismertem a járást, és nem is vittem magammal semmiféle felesleges holmit.

Összeszedtem az irataimat és gyorsan, menteltem a tiszti épületbe, ahol a tisztet látva, egy gyors tisztelgésre is futotta. Hát... mindent összevetve... nem volt nagyon nagy újdonság ez a kezdés. Pedig jó volt itt az élet...

Csak egy napot töltöttem ezen a helyen, de utáltam. Zord, barátságtalan és az emberek is olyan furák. Amikor meghallottam a nevem sóhajtva mentem át az épületbe... Nem tudtam mi vár rám, de azt igen, hogy nem lesz kellemes... Erika önelégült mosolya mindent elárult.
Az egyenruhát eszem ágában sem volt felvenni... bár tudtam, hogy előbb utóbb muszáj lesz, szóval egy számomra hétköznapi - és elég szexi - ruhában jelentem meg. A többieket elnézve ez elég bátor cselekedet volt.

Lazán, nem törődötten mentem az említett épületbe, hogy ott aztán legyen valami. Szerencsére nem töltöttem itt sok időt, de az egyik lányt, akinek luxus egyenruhát felvenni, látva erősen sajnálni kezdtem.
A nőnek, meg csak biccentettem.

A hangosbemondó recsegésére úgy véltem, itt az ideje ismét indulni. Gyorsan befejeztem a kései vacsorámat, majd lustán átsétáltam a tiszti épületbe.

- Igenis Uram! - rikkantottan, és tisztelegtem, hadd lássák, én sokkal tapasztaltabb és képzettebb vagyok ennél a csürhénél, amely láthatóan azt sem tudta, hol van. Persze hallottam, hogy vannak közöttük más kiképzőprogramról érkezettek. Még hogy érkezettek! A bukottak szó finomított szinonímája. Atya ég, micsoda társaság! De ha már belekerültem, legyen! Látni fogják, hogy messze én vagyok a legjobb.

- Edelhart! Azonnal öltözzön át egyenruhába! - rivalltam rá a lányra, akit a fénykép alapján azonosítottam be. Az egyik segédtiszt már hozott is egy rá való egyenruhát.
- Ezt veszi fel, itt, mindenki szeme előtt, és adjon hálát az égnek, amiért nem a buszon kell öltözködnie! Mire vár?! - förmedtem rá, amikor nem mozdult az első századmásodpercben. Ha az újoncok azt hiszik, hogy könnyű dolguk lesz velem csak azért, mert nő vagyok, akkor rohadt nagyot tévednek.
- Az alsóruháját is lecseréli, természetesen! És rohadtul nem érdekel, ha szorít a bakancs, gondolkodott volna előre! A többiek addig vigyázz, és előre nézz! Az, aki csak egy ferde pillantást vet Edelhartra, máris elkönyvelheti, hogy büntetéssel kezdi meg a kiképzést!

Esküszöm, visszasírom Robertset... Ez a hárpia sokkal rosszabbnak tűnik nála, pedig az nagy szó.
Azért vigyázzba álltam - legalább már azt tudtam, hogy kell, - és vártam a további fejleményeket. Nem forgolódtam.

Magának kereste a lány a bajt. Bár azért megcsóváltam a fejemet. rosszabbul is járhatott volna. Mindenesetre érdeklődve jártattam a szememet a nő és a lány között. Érdekes kiképzésnek nézünk elébe, ha nem rúgják ki Edelhart-ot a viselkedése miatt..

Rám rivallt a nő, és megfenyegetett, hogy most azonnal át kell öltöznöm. Mintha az engem annyira zavarna. Nem szégyellek semmit a testemben, tudom, hogy a férfiak imádják. A nőknek meg ugyanilyen van.
Vetettem pár kacér pillantást a két fiúra.
- Igenis, hölgyem! - válaszoltam a nőnek. Azért láttam pár filmet, amiben katonának vannak.
Gyorsan átöltöztem, nem figyeltem, hogy valamelyik fiú rám mert-e nézni, vagy engedelmeskedett a kiképzőnek. Annyira nem is érdekelt jelenleg. De azt hiszem majd összebarátkozom velük.

Felkuncogtam. Igen, azt hiszem határozottan igen is megérte jelentkezni, főleg ha ilyen műsorral kezdődik a kiképzés.
Rávigyorogtam a lányra, és mivel nem akartam büntetéssel kezdeni a kiképzést, inkább magam elé meredtem. Továbbra is vigyorogva persze...

Hűűű... még jó, hogy kiléptem az Orionról. Itt sokkal jobb a műsor. És kész, passz, elintéztem magamnak a büntetést, de inkább leplezetlenül bámultam az öltözködő leányzót. Bár a kiképzőnk is megért egy misét, de ő nem volt meztelen.

Gúnyos mosollyal figyeltem Edelhart öltözködését, mélyet, színpadiasat sóhajtottam, és látványosan megcsóváltam a fejemet. Csakhogy a kiképző lássa, mennyire ismerem ezt a fajtát. Ezzel minden parancsnok csak szenved.

- Ronald Almassy, maga 3/C-s büntetéssel kezdi a Jupiter programot - mondtam, amint a műsor véget ért. Nem ő volt az egyetlen, aki okot adott volna rá, de ő volt a legfeltűnőbb. Azért Ryan szemei is gyanúsan igyekeztek az öltözködő lány felé, aki, legmélyebb sajnálatomra egyáltalán nem volt zavarban. Zorára rávillantottam a szememet, mert az ő viselkedése sem volt tökéletes. - Most, hogy mindenki képes egyenruhában megjelenni, indulhatunk is. Utánam, lépésben indulj! Ne merészeljenek lemaradni! A buszon pedig használják ki az utolsó szabad óráikat, mert mire Miskolcra érünk, már elvárom, hogy katonákként viselkedjenek!

//Technikai utasítás: a Jupiter programon, az orvosi szobák előtti, külső térre fogunk megérkezni. Ide már csak a "búcsúreag" kerül.//

Te jó ég, hová kerültem...? Hol lehet visszacsinálni a harangozást? Ezerszer inkább az Orion program, mint ezek...
Azért elindultam a kiképzőnk után, bár idegesebb voltam, mint egy hónappal ezelőtt...

Megcsóváltam a fejemet... Még mindig ez, mint az a szadista nő a Siriuson... De nem akartam büntetésre okot adni, inkább siettem a buszhoz.

Rámosolyogtam a fiúra, aki büntetést kapott. Ejnye... Remélem tetszett neki a műsor. Felvont szemöldökkel hallgattam végig a nő dumáját... Az utolsó szabad óráink lesznek? Szerintem ő nem akarja, hogy én szabadnak érezzem magam a buszon. Ha még is így van, akkor szívesen elcsevegek pár emberrel... kezdhetjük mondjuk ezzel a Ronald Almassyval.

A fenébe, lehet, hogy még is inkább a műsort kellett volna nézni... Na mindegy, ha ilyen marad a kislány, akkor biztosan lesz még ehhez hasonló. Ebben bíztam, ahogy a busz felé sétáltam. Minek rohanni... meg vár az a busz.

Rákacsintottam a leányzóra, és őszintén reméltem, hogy nem lesz minden helyiség bekamerázva. Szép kis sztriptíz-showt adott most...
Azért követtem a hadnagyot. Legalább már felismertem a rangjelzését, ennyi haszna volt, hogy elkezdtem az Oriont.

Elindultam a busz felé, közben odaléptem a hadnagyhoz.
- Hadnagyúr, kérek engedélyt szólni! - tisztelegtem. - Csak szeretném elmondani, mennyire sajnálom, hogy kiképzésünk ilyen incidensekkel indult. Mint katonaként nevelkedett személy, természetesen tudom, mekkora bosszúság, hogy ennyi antikatonával kell foglalkoznia. Együttérzésem! - tisztelegtem ismét, és folytattam utamat a buszra. Ott lesimítottam az egyenruhámat, és helyet foglaltam.

Felvontam a szemöldökömet.
- A legjobb lesz, ha befogja a száját, katona. Véleménye majd akkor legyen, ha fel is mutatott valamit! - mondtam, amint kitereltem őket a tiszti épületből.

Mivel kicsomagolni nem volt időm, a saját táskámat letettem, és a hadsereg által adottat hoztam magammal. Az átöltözésen szerencsére már túl voltam. Megálltam az épületben, és minden elragadtatás nélkül néztem körül.